Köztudomású, hogy ha a különböző anyagú és rétegfelépítésű falszerkezetek hőszigetelési képességét összehasonlítjuk, és mellette megvizsgáljuk az energiafogyasztást is, igen jelentős eltéréseket tapasztalunk.
Minél jobb az épületszerkezet hőszigetelése, annál magasabb a falak belső felületi hőmérséklete, miközben kisebb az energiaigény, és hasonló a tér belső hőmérséklete. Ezt az összefüggését az 1. táblázat szemlélteti.

Az épületszerkezetek hőszigetelő képességének mérőszáma a k hőátbocsátási tényező, amely azt mutatja, hogy mennyi energia szükséges 1 m2 épületfelület két határoló lapja közötti 1 kelvin hőmérséklet-változáshoz.

Minél gyengébb a szerkezet hőszigetelő képessége - azaz nagyobb a k érték - annál nagyobb az energiafogyasztás.

Összehasonlítható a 2. táblázat alapján, hogy a régi és az újabb anyagokkal épített falakból milyen vastagságra és rétegfelépítésre van szükség azonos hőátbocsátási képességhez.

A táblázat meggyőzheti az olvasót arról, hogy a fa könnyűszerkezetes falból tizedannyi anyaggal azonos hőérzet érhető el, mint a hagyományos téglafallal.

Energiapazarló világunkban a régebbi építésű házak fűtésére éves szinten 150-220 kWh energiát használunk fel az épület 1 m² alapterületére vonatkoztatva, ezzel szemben egy fa könnyűszerkezetes ház megelégszik 54-100 kWh energiával.
Az a többéves tapasztalatom, hogy az általam tervezett családi házak fűtésére - egy 75 m² alapterületű, tetőtér-beépítéses házat alapul véve - naponta nem használnak fel többet 10 liter fűtőolajnál vagy 7 m³ földgáznál a kívánt, kellemes hőérzet eléréséhez. "

Polyák Valéria (Szép Házak - 2000. 2. szám)